"...Lehet, hogy Neki nem vagyok elég jó, de lehet, hogy másnak én tökéletes vagyok..."
- És amúgy mi van Adelevel? - Kérdeztem. Ő nem válaszolt, de kerülte a tekintetemet. - Harry...Ugye még nem szakítottál vele?!
- Sziasztok! - Lépett valaki mellénk. - Harry drágám! Szerinted ez, vagy ez áll nekem jobban?! - Méregette magára a ruháit Adele. Úr isten... Harry megcsalta velem Adelet... A könnyeimmel küszködve lőttem egy pofont Harrynek, majd sírva felszaladtam a szobámba.
*1 héttel később*
Újra eljött a válogató napja. Vagyis nem tudom... Simon lett a mentorunk, és most már ha továbbjutunk, megyünk az élő showba.
- Ti jöttök! - Szólt ki egy statiszta nekünk. Vettem egy nagy levegőt, majd bementünk az udvarra. Egy nagy medence díszítette az udvart, de amúgy is nagyon szép volt.
- Sziasztok lányok! - Köszönt Simon.
- Sziasztok! - Köszöntünk nekik, majd meghallottam Lana szép hangját először. Fogalmam sincs hova bambultam el, de én jövök. Vettem egy nagy levegőt, majd vártam, míg Lana kiénekli az utolsó hangokat is.
Remegve szólaltam meg elsőnek, de egyre jobban ment, és mind a hatan totál beleéltük magunkat. Simon arcán az elégedettséget láttam. Stacy következett utána, és így tovább. Szerintem nagyon jók voltunk.
- Köszönjük! - Bólintottak, majd kimentünk, és vártunk, mivel mi voltunk az utolsók.
- Áááááááá! - Hallottam egy nagy ordítást bentről, majd Harryék jöttek ki ugrándozva, és egymást ölelgetve. Mi jövünk ismét.
- Sziasztok megint lányok!
- Sziasztok!
- Hogy érzitek magatokat? Szerintetek hogy sikerült ez az egész? - Kérdezte.
- Én jól érzem magamat, és szerintem elég jól sikerült. - Mondtam. A lányok bólogattak.
- Akkor rendben. Jól aludtatok?
- Igen. - Hazudtam.
- Akkor rendben. - Mosolygott. - Szóval a lényeg. Tudjátok jól, hogy csak úgy juthattatok tovább, ha összeálltok, és szerintem fantasztikus ötlet volt. De hogy most viszlek-e titeket tovább, az nagy fejtörést okozott nekem. Remekül néztek ki, és színpadra vagytok teremtve. De ez nem elég. Ehhez kell jó hang is ami nektek... - Rázta a fejét. A lányok már sírtak, de én még csak a könnyeimmel küszködtem, de el is engedtem párat. Direkt húzta az időt Simon. Lehajtotta a fejét, és folytatta a fejrázást. Csak annyit vettem észre, hogy Emily sírva a nyakamba borul. Simon mondott valamit, de gondolataim elkalandoztak, és nem hallottam. Értetlenkedve néztem körül, és sírva. Simon furcsállta, hogy sírok. - Dorcsy! Hallottad?! Viszlek titeket az élő showba! - Mosolygott. Felsikítottam, majd csatlakoztam a csoportos ölelésbe. Nem bírtam megállni, így rohanni kezdtem a medence felé, és beleugrottam. A lányok követték a példámat, és locsolni kezdtük egymást.
- Mi történt.... - Hallottam meg Lou hangját, majd amikor meglátott minket a medencébe, nekirugaszkodott, és ő is beleugrott.
- Siiiimoooon! - Mentünk lassan közel hozzá 7-en.
- Ne...Kérlek nee!!! - Állt fel, majd hátrálni kezdett. Én mögé osontam Louval, majd tolni kezdtük előre, amibe a többi lány is besegített, majd megjelent Liam, és Niall is. Ők is besegítettek, majd a medence szélén sikerült Simonnak megállnia, de nem hagytuk annyiba, és belelöktük, majd mindenki beleugrott. Egyszer csak megláttam magam mellett Harryt. Kiszálltam nyugodtan, kicsavartam a pólómból a vizet, és a melltartómat is összenyomtam, majd valahonnan kerítettem egy törülközőt.
- Ez nagy volt, és tovább is jutottunk! - Mondta Caroline már a buszon az "új házunkhoz" menet. Kíváncsi vagyok rá!
- Megjöttünk! - Szólt a sofőr, majd kinyitotta a busz ajtaját, majd nagy csodálkozva kiléptünk. Úr isten...
Bementünk, berendezkedtünk, meg minden, majd úgy döntöttem, sétálni megyek. Már sötétedett, de túlzottan nem érdekelt.
Érezte, hogy valami hív, de fogalmam sincs, hogy mi volt az. Egy nagy tájra érkeztem, kicsit dombocskás volt, meg minden, és egy domb mögött egy nagyon nagy tó volt. Vagy nem is tó. Vagyis nem tudom, de nem láttam hol van a vége. Közeledtem a dombhoz, ami legközelebb volt a vízhez, majd megláttam egy ismerős alakot...
Elég béna lett, és rövid, de azért remélem tetszikxd:)<3
*Ebbe a részbe is van olyan rész, de ez annyira nem durva:)*
"...Szinte lehetetlen úgy mosolyogni, hogy ne érezzük tőle jobban magunkat..."
- Gratulálok! Ügyes voltál! - Ölelt volna meg Harry, de én hátráltam egy lépést. Bólintottam egyet, majd a lányokkal együtt boldogan kirohantunk. Felugrottam Lana hátára, de ő leguggolt, így átugrottam őt. Ezen felnevettünk, majd mentünk a buszhoz, ami már csak ránk várt.
- El sem hiszem! - Dőltem le az ágyra már a szállásunkon.
- Amúgy mi van Alitával, és Mollyval? - Dőlt le mellém Stacy.
- A keresztanyám, Elisabeth vigyáz rá. Neki is volt kis korában lova, szóval ért a lovakhoz, és Akitát nap mint nap le tudja lovagolni, szóval nem lesz ellustulva. Molly meg amúgy is lusta. - Nevettem.
- Nem megyünk le a többiekhez? - Kérdezte Emily.
- De... Mért is ne? - Mondtam, és tudtam, hogy Harryre utal, bár remélem nem lesz lent.
- Sziasztok! - Köszöntem nekik, majd mindenkinek bemutatkoztam akit eddig nem ismertem egy öleléssel, amikor egy szőke kis p*csához értem:
- Szia! Dorothy vagyok!
- Shopia vagyok. - Mondta makacsul, de rám se nézett. Nem foglalkoztam inkább vele, tovább mentem.
- Dorcsy! Ideadod a telódat? - Kérdezte Ashlee.
- Mindjárt lehozom, mert fent van! - Mondtam, majd indultam fel a lépcsőn, de nekiütköztem valaki mellkasának, vagyis Harryének. - Bocsi!
- Nem baj! És őm.... - Fejezte volna be a mondatot, de nem vártam meg, hanem indultam fel, és hallottam a lépteit, hogy jön utánam. Bementem a szobába, és behajtottam magam mögött az ajtót, de Harry ki is nyitotta, majd bejött, és bezárta kulccsal. - Most mi a baj?!
Én csak vállat vontam.
- Szeretsz? - nézett rám bociszemekkel. Erre nem tudtam mit mondani. Közeledett felém, majd átkarolta a derekamat, majd az ajkaimra tapadt. Heves csókba kezdtünk, majd a pulcsimért nyúlt, amit le is vett rólam.
- Dorcsy! Bent vagy?! Engedj be, ha igen! - Hallottam meg valaki hangját. Valószínű, hogy Ashlee volt.
- Harry! - Súgtam 2 csók között. - Várjál.
- Haggyad! Majd elmegy! - Mosolygott sunyi mosollyal.
- Dorcsy! Én berúgom az ajtót! - Szólalt meg ismét Ashlee. Harry nagy nehezen elengedett, majd kinyitottam az ajtót. - Úh! Bocsi! - Pirult el, amikor meglátta Harryt, és a pulcsimat a földön. Valamit kikeresett a táskájából, majd lelépett.
- Folytathatjuk? - Kérdezte, majd gyengéden közelebb húzott magához, és heves csókolózásba kezdtünk ismét. Amikor már nem volt rajtunk a pólónk, ledőltünk az ágyra. Lerugdostam róla a nadrágját, és vele együtt az enyémet is. Harry egy percig csodálta a külsőmet, majd folytatta. Lassan kicsatolta a melltartómat, majd elhajította. Kinek kell az, mi Harold?! Höh... - Tudod nagyon szeretlek! - Mondta. Már nem volt, csak rajta egy boxer, de fogalmam sincs, hogy a bugyimat mikor vette le. Lassan a nyakamra tapadt, és enyhén harapdálni kezdte. Én halk nyögésekkel fogadtam ezt, majd nem bírtam tovább, lelöktem magamról, és én kerültem felülre, és egyből az volt a dolgom, hogy pár másodperc alatt lehúztam róla a boxerét. - De kis tüzes ma valaki! - Nevetett, amin én is felkuncogtam, majd semmi bevezető nélkül az egész hosszát belém tolta, amin én hangosan felnyögtem.
- Na ki a tüzes? - Nevettem, amin ő is kuncogott, majd nagyobbakat kezdett tolni rajtam. A nagy élvezetben a nyakát kezdtem szívni, míg ő a hátamat simogatta.
- Harry...Nincs sok....- Nyögtem.
- Még várj egy kicsit! Ez annyira kellett! - Mosolygott huncut mosollyal, majd pár perc múlva megszólaltam:
- Harry! Mostmár....Jön.... - Nyögtem, majd mind a ketten elélveztünk.
- Ez remek volt! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd leszálltam róla. Már este volt. Vagyis lassan éjszaka. Felöltöztünk, és lementünk a többiekhez. A lányok persze lökdösni kezdtek, hogy mit csináltunk, meg minden, de csak nevettem rajtuk.
- És akkor most járunk? - Súgta valaki hátulról a fülembe, amitől meg ilyedtem. - Bocsi! Nem akartalak megyilyeszteni! - Nevetett, majd a kezét lassan a derekamra fonta, és lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt. - Akkor járunk? - Vonta föl a szemöldökét, és én válasz helyet adtam neki egy csókot, amit örömmel viszonzott. Én csak mosolyogtam, mert most tényleg boldog voltam....
Tyáááháhhhháááá:DDD Úúúj rész:DDD Rem tetszik:DDD A legközelebbi részeknél nem fogok ilyen kis "bevezetőt" írni, csak napikép, napiidézet, és blog:)
"...Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül, és tudod, hogy valami okból sosem igazából a tiéd..."
- Szűz vagy még? - Kérdezte 2 csók között, majd letett az ágyra.
- Nem. Te?
- Én sem.
- Figyelj Harry! Akármennyire is akarom, nem...
- Mért nem?
- Mert most csak a pia beszélt belőlem. Bocsi. - Húztam a vállamon, majd az eddigi lekapott pólómat visszavettem, és igyekeztem le Akitához, már sírva. Felpattantam a hátára, majd az óriásian nagy kert végében vágtázni kezdtem. De rájöttem, hogy így nem lesz jó. Nem bujkálhatok el a lovammal, ha valaki megbántott, vagy valami nem tetszik. Visszamentem Akitával, majd mentem be. Nem fogom Harry miatt elrontani a kedvemet.
Reggel a fürdőkádban ébredtem, egy sörös üveggel a kezembe, mellettem meg pár ember. Mi történt?!Hogy a fenébe kerültem a fürdőkádba?! A lányok, és pár ismerős a fürdőszobában kinyúlva ugyanolyan helyzetbe voltak, mint én. Habár nem voltam magamnál, de nem volt se hányingerem, és a fejem sem fájt.
- Ébresztő, és hazafele! - Kiabáltam, közben kiszálltam a kádból. Egy fél óra alatt mindenki felkelt, és hazament. - Stacy! Nincs kedved ide költözni?
- Nagyon szívesen! - Mondta.
*2 hét múlva*
Ma lesz a tábor, és nagyon izgulunk. Összecsomagoltuk a cuccainkat, majd mentünk be a X-faktorba. Csak vártuk a sorunkat. A lányokkal együtt lépek fel. Vagyis Stacy, Caroline, Lana, Emily, és Ashlee. Igen... Kiderült, hogy Stacy is indult.
- Szia Dorcsy! A buli óta nem láttalak! - Karolt át Harry. Én nem öleltem vissza, meg sem szólaltam. Bólintottam egyet, majd elmentem valahova tőle. Még van előttünk 9 ember, és mi jövünk. Az a 9 ember gyorsan lement.
- Sziasztok! - Köszöntött Cherly, és a többi mentor is.
- Sziasztok! - Köszöntünk, és mivel ilyenkor nem mondanak semmit, már el is kezdtük.
[tudom, hogy akkor még meg sem jelent, de hát...na:DD]
- Köszönjük! - Mondták, majd lementünk. Agyonölelgettük egymást, majd vártuk a végeredményt. Leültünk oda, ahol a többiek is vannak.
- Szia! - Köszönt Harry.
- Helló! - Köszöntem unottan.
- Hogy sikerült?
- Tényleg érdekel?
- Igen.
- Elég jól.
- Az jó! Én velük fogok fellépni. - Mutatott rá 4 helyes fiúra. - Fiúk! Gyertek ide! - Intett nekik. Álltam volna fel, de Harold nem engedte.
- Úh! Szia! [:$] - köszönt egy fiú, majd kezet csókolt nekem. - Louis! Louis Tomlinson! - Kacsintott.
- Szia! Liam vagyok! - Mosolygott aranyosan egy fiú.
- Helló! Niall a nevem. - Mondta egy szőke.
- Szia! Zaynnek hívnak.
- Sziasztok! Dorothy Turner vagyok! - Mondtam.
- Igen! Ő a barátnőm! - Tette Harry a vállamra a kezét.
- Nem vagyok a barátnőd! - Ráztam le róla kezét.
- Jól van haver! Jó választás! - Pacsizott le Zayn Harryvel.
- Nem, nem jó választás, mert nem járok vele! - Álltam fel, majd odamentem a lányokhoz. Harryék persze követtek, és még szép, hogy a seggemet bámulták.
- Nem unjátok még? - Fordultam meg.
- Nem! - Válaszoltak egyszerűen. Megráztam a fejem, majd leültem a lányok mellé.
- Sziasztok! . Köszöntek egyszerűen Louisék a lányoknak.
- Emily, Caroline, Lana, Ashlee, és a húgom Stacyen. - Mutatott végig egyesével Harry a lányokon.
- Louis, Zayn, Niall, és Liam. - Mutattam végig egyesével a fiúkon. - Ti már amúgy voltatok?
- Igen. - Mondták. Elég sokat tudtam meg a fiúkról, és ők is rólunk. Eljött az idő..Felhívtak minket csapatostól kiválogatva a színpadra. Már a fiúkkal voltunk kiválogatva. És 2 "kupacot" már tovább engedtek.
- Ti is...nem....maradtok tovább. - Mondta Simon a másik "kupacnak". Már csak mi maradtunk a színpadon.
- Dorothy, Emily, Stacyen, Lana, és Caroline.Elég sok fejtörést okoztatok nekünk. És arra jutottunk....hogy csak is úgy juthattok tovább, ha egy csapatot alkottok. Ugyanígy Harry Styles, Liam Payne, Zayn Malik, Niall Horan, és Louis Tomlinson. Csak úgy juthattok tovább. Van egy perc gondolkodási időtök. Kezdés! - Mondták.
- Most mi legyen? - Kérdeztem a lányoktól.
- Én benne vagyok! - Mondta Stacy.
- Én is! Szerintem nem is olyan rossz ötlet! - Tette hozzá Emily.
- Rendben. Csapatnevet gondolom nem kell vitatnunk. - Kacsintottam.
- Az, amire gondolok? Amúgy jó kis csapatnév! Olyan egyszerű! - Nevetett Caroline.
- Háromra mondjuk ki! - Mondtam.
- 1...2...3... Together Forever! - Nevettünk. Olyan egyszerű.
- Benne vagyunk! - Mondtam Simonéknak. Ők elégedetten bólintottak egyet.
- Mi is! - Mondta Harry.
- Lányok! A ti nevetek? - Kérdezte Cherly.
- Together Forever.
- Fiúk? A tiétek?
- One Direction.
- Rendben! Továbbjutottatok! - Mondta, mire mi felsikítottunk, a fiúk meg fel ordítottak, és mindenki megölelt mindenkit.
Nincs benne sok izgalom, de szerintem nem rossz azért:DD A ~TB. következő részében lesz a nagy bejelentésem:D Szeretném megköszönni legjobb barátomnak, hogy segített a banda név kiválasztásában:DD Nagy nehezen, minden szentKUKság után, meg csirke, és sajtXDDD:DD köszönöm!!:DD
szóval....bekeményítek:D 3 komi, és hozom a kövit, addig semmiféleképpen;) lehet név nélkül is kommentelni:) Mostantól lesz napi kép, és napi idézet is:) Elég sok amúgy ebben a kép, videó, de szerintem nem olyan rossz:D
Jó olvasást!:DD
"...Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mint ha halhatatlanok lennénk...Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket..."
- Indultam az X-faktorban! - Nevettem.
- De azt hogy?! Nem is tudtam, hogy jó hangod van!
- Mivel le sem szartél mostanság! - Húztam a vállamon.
- És hol vannak a szüleid?!
-Ők...Nem tudtak eljönni. - Szomorodtam el.
- És továbbjutottál?
- Igen! Én is, és a lányok is. - Öleltem meg a lányokat.
- Én jövök...Dorcsy! Szeretném, ha itt lennél addig. - Pirult el. Csak néztem magam elé, és gondolkoztam.
- Bocsi, de ez nem jó ötlet! - Mondtam, majd menni készültünk, de Harry megragadta a karomat.
- ...Kérlek... - Nézett rám bociszemekkel. Intettem a lányoknak, hogy menyjenek, majd bólintottam Harrynek egyet. Harold szorosan magához ölelt, majd ment fel a színpadra. A mentorok köszöntötték, megkérdezték hány éves, stb....majd belekezdett.
Fantasztikus volt. Egyszerűen hihetetlen...Az a test, az a szenvedély...Áh...Imádom...Még ha ha ő nem is engem... Ez nem esett jól... Ő nem szeret.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem! - Lépett mellém Adele. - Te mit keresel itt?
- Indultam az X-faktorba, és Harry megkért, hogy maradjak. - Okés, akkor most már itt vagyok én, nem kell tovább fáradoznod! Szia! - Integetett, majd láttam, hogy Anne közbe akart volna lépni, de megráztam a fejem, és elmentem. A lányok kint vártak, de nem foglalkoztam velük, csak tovább mentem, fogalmam sincs hova. Ma este még itt alszunk, és holnap délután indulunk haza. Szóval futottam valahova, de fogalmam sem volt, hogy hova. Éreztem, hogy vonz valami, de nem tudtam, hogy mi. Úgy érzem, itt is lesz egy titkos helyem. Azt a valamit megtaláltam. Egy óriási tér, aminek a közepén egy szétvert zongora volt. Még éppen, hogy lehetett használni, szóval mit csinálhattam volna?! Leültem, és kicsit vizsgálgatni kezdtem, hogy mennyire tudom használni, majd lassan lenyomtam pár billentyűt Tökéletesen szólt. Gondoltam, hát...Játszok rajta...Senki sem tudja, hogy tudok zongorázni, és itt nem láthat senki. AZ eső esni kezdett. Klassz! Ez még növeli is a sírásomat. Vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtem.
Szerintem elég jól játszok... Vagyis mondhatni...
Harry szemszöge:
Lejöttem a színpadról, és mivel 4 igent kaptam, mindenkit agyonölelgettem, aki ott volt. Megláttam Adelet, és őt is megöleltem. De nem találtam Dorcsyt.
- Hol van Dorcsy? - Kérdeztem.
- Őm....Elment... - Mondta anya, majd dühösen kifutottam. Az eső már zuhogott. Láttam pár lábnyomot, ami olyan 38-as volt, gondoltam, hát mért ne kövessem. Hasonlított az a lábnyom Dorothyéhoz. Tudom, rengeteg ember él Londonba, de akkor is...Az övét bármikor felismerem... Követtem a lábnyomokat, amikor egy fának nekiütköztem. Egy erdő kezdete volt. Gondoltam, hát bemegyek. Elsőnek fogalmam sem volt, hogy merre tartok... Eltévedtem... De aztán mentem a zene után. Nagy keresgélés után, már csak pár levél takarta el a gyönyörűen szóló zongorát. Azt a pár levelet kivettem magam elől, majd egy óriási térre adott bejáratot két fa köze. A 2 fa között a célpont egy zongorázó lány volt. A lány is, az eső is, a zongora is, és a tér is gyönyörű volt, nem hogy még így együtt. Vettem egy nagy levegőt, majd közelebb merészkedtem hozzá. Ő csak szenvedélyesen játszott, és engem észre sem vett. Amikor már csak pár méter volt köztünk, akkor vettem észre, hogy ki is az.
- Hát te?! - Kérdeztem, de nem hallotta meg, így megvártam, míg vége nem ér. - Hát te?! - Kérdeztem, amitől meg ilyedt, Felállt, és elfutott, de futottam utána. - Dorcsy kérlek állj meg!
- Mi értelme lenne? - Kérdezte, majd lassított, és megállt.
- Az lenne az értelme, hogy tudnánk beszélni!
- De nincs miről! - Mondta, majd lassan sétálgatni kezdett, én meg mentem utána.
- De igen is van miről!
- Aha...Azt erősen kétlem! - Mondta szemtelenül.
[amiket mond majd Dorcsy, mindent szemtelenül fog mondani:)]
- Nyugi már!
- Te mondod?!
- Igen, én.
- Azt hittem a papámmal beszélek.
- Ma egész nap ilyen leszel?
- Milyen?
- Ilyen...bunkó, és szívtelen. - Mondtam. Ő megállt, megfordult, és hihetetlen gyorsan elfutott. Már nem tudtam utolérni...
*Másnap reggel*
Dorothy szemszöge:
Éjfél után értem haza. Mivel Londonba vagyunk, ezért a keresztanyáméknál lakunk. Ők itt élnek Londonba.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni, és várost nézni? Sőt Meg kéne beszélni, hogy kiveszünk egy házat, és ideköltözünk! - Dőltem le a kanapéra.
- Igazad van! - Mondta Emily, majd a kezembe nyomta a telefonomat, és anya címét. Anya igazából tök jó fej, mindent megenged.
- Szia anya! Mit szólnál, ha ide költöznénk? - Kérdeztem.
- Szia kicsim! Elsőnek találjatok egy házat, és rendben.
- Köszi anyu imádlak szia! - Hadartam, majd letettem a telefont, és a körülöttem hallgatózó lányokkal felsikítottam.
*1 hét múlva*
Megtaláltuk a tökéletes házat. Most Londonba tartunk a házhoz, beköltözni.
- Akita! - Kiáltottam le a kertbe, és a drágám ezerrel vágtázott felfelé. Fogtam egy kötőféket, majd rátettem, és a kocsihoz vezettem.
[aki nem tudná, az a kötőfék, ami most a lovon is van:)]
- SZia Akita! Te is hiányozni fogsz! - Ölelte meg anya Akitát. Klassz, mert anya is bírta a lovamat. Felvezettem a lószállítóra, majd bezártam mögötte az ajtót. Tök nyugodt kis ló, és imádom. Én úgy döntöttem, hogy Akita mellett töltöm az utat, amibe Caroline is csatlakozott. Tudom, nem biztonságos, és nem lenne szabad lóval utaznom, de Akita nem olyan.
Igazam volt. Az utat sikeresen túléltük. Egy nagy házhoz érkeztünk, amibe volt medence, jakuzzi, és egy nagy mező. Igen...A tulajnak van 2 lova. Amit most innen elvisznek, úgy hogy Akitának lesz bőven helye. Kiengedtem a lovamat az új helyére, majd mi is berendezkedtünk. Kb 4 óra kellett a berendezkedéshez, és el sem voltunk fáradva. Elég sok ismerősöm lakik Londonba, Vagy 60-70 biztos, és úgy döntöttünk, hogy bulit tartunk. Felhívtunk mindenkit, hogy este 8-ra jöjjenek, mi addig elmegyünk venni valami nasit, energia italt, és persze piát.
Már a boltba pakoltuk a kocsiba a kartonokat, amikor valaki megszólalt.
- Én is megvagyok hívva? - Súgta valaki.
- Nem. - Válaszoltam egyszerűen.
- És én?! - Mosolygott.
- Te igen! Nagyon is! - Öleltem magamhoz.
- Akkor én mért nem? - Kérdezte Harry.
- Mert ez csajos buli lesz! - Mondtam.
- Szia Dorothy! Rég láttalak! Hogy milyen gyönyörű lettél! Várom az estét! Addig is szia! - Ölelt meg egy rég látott ismerősöm. Patrick, majd el is ment.
- Na igen! Még hogy csajos buli lesz! - Mondta Harry.
- Harry! Nyugodj már meg! Nem vagy meghívva, és kész!
- De mért nem? Stacít meghívod, engem meg nem!
- Amúgy ti mit kerestek itt?
- Ide költöztünk!
- És ugye ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy mi is ide költöztünk?
- De hogy is nincs! Harry egész úton azt énekelte, hogy végre veled lesz! - Nevetett Stacy.
- Kuss! - Szólt rá, majd befogta a száját Harry.Én csak felnevettem, majd pakoltam tovább.
Eljött az éjszaka... Mindenki tök dögösen, köztük én is.
.Ezt kaptam föl magamra. De mindenki hasonlóba volt. Vagyis hasonlóan mondhatni "merészben".
- Szia! - Ragadta meg valaki a derekamat.
- Nem megmondtam, hogy nem vagy meghívva? - Nevettem, de ő csak táncolt. - Idióta vagy!
- De neked így jövök be. Nem?! - Kacsintott, majd elmerültünk egymás tekintetében. Nem nagyon beszélgettünk, mert a k*rva hangos zenétől nem hallottunk volna semmit, de amúgy sem beszélgettünk volna. Harry egyik keze az oldalamtól simult végig a hátam aljáig, a másikkal meg lassan a kezemért nyúlt, ami eleve ott volt tőle pár milliméterre. Elsőnek csak éppen, éppen hogy megérintette a 2 ujjamat, majd 2 ujját beleakasztotta az én 2 ujjamba. Lassan megfogta a kezem, majd a hüvelykujjával simogatni kezdte a mancsomat. Mivel sokkal kisebb vagyok tőle, ezért le nézett rám. Nekem az egyik kezem a vállán volt, a másik pedig az ő kezében. Heves csókba kezdtünk, majd felkapott a karjaiba, és felvitt a szobámba...
- Komolyan? - Kérdeztem.
- Sziasztok! - Lépett mellém Adele, majd Harrynek nyomott egy puszit... És ez mire volt jó Harrynek?! Vissza fordultam, majd igyekeztem haza. Akkor 2 barátnőt akart egyszerre....Szép... Kinyitottam az ablakom a szobámba, hogy Akita be tudja dugni a fejét rajta, majd ledőltem az ágyra sírva.
Másnap Molly keltett fel. A párnám tele volt könnyekkel. Vettem magamon egy kis erőt, és kimásztam az ablakon, hogy anya ne vegye észre, hogy sírok. Felpattantam Akita hátára, majd elmentem arra a helyre...Az a hely a ott van, hogy hogy ha megyünk le a kertünkünkön, megyünk lejjebb, és lejjebb..... Akkor találunk egy kis "partot"...Eléggé sekély a víz, úgy hogy Akitával is belemehetek. A naplemente tükre gyönyörűen csillogott a vízen. Lassan belementem Akitával, aki vágtázni kezdett a tó szélén. Gyönyörű lehetett.
Egészen naplementéig itt voltunk.
- Szia! - Kiabált nekem Emily. Már teljesen bent voltunk a víz közepén, de én is, és Akita is tudtunk úszni, szóval.... Kimentünk Emilyhez. Leszálltam Akitáról, majd hazasétáltunk. Akita engedelmesen jött utánam... Olyan okos ló, és annyira imádom. Emilyvel Harryről beszélgettünk. Meg fogok bukni holnap... Igazából csak annyit tudtam, amennyit Harry tanított, és az nem volt valami sok, de talán elég lesz egy hármasra, vagy egy kettesre. Úgy döntöttünk hogy ma Lanáéknál alszunk, mind az 5-en...Vagyis én, Emily, Caroline, Ashlee, és Stacy is...Vettem egy nagy erőt, és bekopogtam Harryékhez, hogy Stacyt "elkérjem".
- Csókolom! - Köszöntem Annenek, mert ő nyitott ajtót.
- Dorcsy! Már ezerszer elmondtam, hogy szia! - Mosolygott.
- Bocsánat...Szia! - Nevettem.
- Harryhez jöttél? Harryyyyy! - Kiáltott neki, majd Harry jelent meg a szobája ajtajában.
- Én Stacyhoz jöttem. - Mondtam szerényen.
- Stacyyy! Itt vannak érted a lányok!! - Kiáltott, majd Stacy kijött a szobájából a holnapi sulis cuccával, és egy kisebb bőrönddel. Kb. annyi cuccot hozott, amennyit mi.
- Várj! Segítek! - Vettem el tőle az egyik táskát, majd adtam Annenek egy-egy arcra puszit, majd mentünk.
- Várj! - Kiáltott utánam egy ismerős hang. Megfordultam, de egyből vissza fordultam, mert Harry volt az. Megragadta a karomat, de akkor is mentem tovább, és otthagytam Harryt.
Nagyon sokáig fent voltunk, és hülyéskedtünk, kifestettük egymás körmét, párna csatáztunk, megnéztünk egy jó kis horrort, olyan totál csajos party volt [:DD].
- Jó reggelt! - Bökdöstek meg a lányok...Igen....rossz szokásom, hogy egy egész hetet át tudnék aludni.
- Nem akarok felkelni! - Nyögtem, majd egy párnát a fejemre húztam.
- Na! Ébredj! - Parancsolt Lana, majd hideg vizet éreztem hirtelen a testemet. Nézz mán oda!! Leöntöttel egy vödör vízzel! Gyorsan felkeltem a nagy vödör hideg vízre. Ők csak nevettek rajtam, amibe én is kapcsolódtam.
- Na várjál csak! Majd még vissza kapod! - Néztem Lanara, majd mentünk készülni.
Hamar elkészültünk attól függ, hogy milyen lusta vagyok...Biosz lesz, és totál izgulok...
- Jó reggelt gyerekek! Bár már nem lesz az! - Nézett rám szemtelenül Mr.Ford, amin én csak vigyorogtam ártatlan mosollyal. Kiosztotta a lapokat, majd mindenki munkához látott.
- Kész van! - Álltam fel hirtelen, majd kivittem a lapomat a tanárnak. Én voltam elsőnek kész.
- Az meg hogy?! - Nézett rám nagy szemekkel Ford, majd az osztály felé fordultam, akik ismét nagy szemekkel néztek rám. Mosolyogva leültem a helyemre, majd kaptam egy üzit egy papíron. A mellettem ülő dobta nekem ide. Megnéztem, és Harry volt az:
Harry: Hogy a fenébe készültél el ilyen hamar?! Biztos nagyon jó tanár lehetek^-^
Én:
Álmodozz csak! Tudod, amikor nem veszi el valami/valaki a figyelmemet, akkor még tudok is figyelni.
Harry szemszöge:
Míg neki szép, vékony kézírása volt, nekem ide-oda dobált, és vastagabb.
Én: De nem értelek...Még én sem vagyok kész...Vagyis most már igen:P
Dorcsy: Így jártál! ^.^ Szia^.^
Meg őrit ez a lány, de nem tudnék nélküle ellenni. És még mindig haragszik rám.
- Dorcsí! - Állt fel Mr.Ford, és elég mérges volt. Ennyit Dorcsy boldogságáról. - Ez hihetetlenül klassz lett!
- MI?! - Álltam fel. - Azt hogy?!
- Styles! Hadd nézzem a tiédet! - Mondta, majd elvette tőlem a papírt, majd 2 perc múlva visszaadta.
- HÁRMAS?! AZT HOGY?!
- Dorcsyé lett a legjobb az osztályba! Sőtt! Az évfolyamon is! - Mondta.
- Mr.Ford! Ezzel nem szeretnék dicsekedni! - Nevetett Dorcsy, meg még pár ember, majd kicsengettek. Még mindig nem értem, hogy hogy csinálta ezt Dorcsy...
*2 hét múlva*
Dorothy szemszöge:
2 hete nem vagyok hajlandó Harryvel beszélni. Ő már keresett többször is, de mindig elküldtem, és nem érdekel, ha túlreagálom ezt, de én nem vagyok hajlandó vele beszélni. Holnap lesz az X-factor, és totál izgulok. Úgy döntöttek, hogy Lana, Emily, Ashlee, és Caroline is indul. A napot gyakorlással töltöttük, ami jól ment mondhatni.
*Másnap az X-factorban*
El sem merem hinni. Én jövök [:$*------*]. ÚRISTEN!!! Omg.....
- Sziasztok! - Léptem fel a színpadra.
- Szia! - Köszöntek kórusban. - Mit hozol nekünk?
- Demi Lovatotól a Give Your Heart a Break-et [ha jól íromxdd:DD] - Mondtam, majd belekezdtem
Belekezdtem. Hihetetlen volt. Minden gond hirtelen kirepült a fejemből, köztük Harry is. El sem hiszem! Omg... Amint a közönség meghallotta a hangom, felállt, és állva tapsolni kezdett. A mentorok nagy szemekkel néztek rám. Teljes szívemből beszéltem, bár nem minden mondat volt rám igaz. Csak kb, a fele. Amikor éneklek, akkor önmagam vagyok...Vagyis csak is a zene, és én. Imádok énekelni. [itt várd meg a rerént] A refrén teljes szívemből szólt. A közönség sikítozni kezdett. Én egy halvány mosollyal fogadtam ezt. Annyira énekeltem, hogy már a hasamat fogtam, mert fogyni kezdett a levegőm. Egyszerűen fantasztikus voltam, pedig sosem szoktam egóskodni, de még magamnak is tetszettem. [várd meg a szám végét:')]
A végére már sírtam, de nagyon jól ment. Megvártam, míg elhallgat az utolsó hang is, majd meghajoltam. A közönség olyan sikításba kezdett, hogy meg lehetett süketülni. Én már sírtam az örömtől.
- Fantasztikus hangod van! - Mondta Simon, amivel a többi mentor is egyet értett.
- Szavazzunk! 1, 2, 3,: IGEN! - Kiáltották a mentorok, majd gyorsan lementem a színpadról, hogy agyonölelgessem a lányokat. Csak ők, és a szüleim tudták eredetileg, hogy indulok.
- Szia! Hogy kerülsz ide?! - Hallottam egy ismerős hangot. Megfordultam, és Harry volt az...
