~Big Wheel 9. fejezet

Akkor itt lenne tőlem az első rész!: ) Nem írok olyan jól ,mint Dóri. És a szokásos kép+idézet marad:) bocs a késésért csak... Hát nincs kifogásom.:D 3 komi és kövi rész!


Have a nice day!





Xx












Az én stílusom ilyen.És a tiéd milyen? Ja,bocs kincsem,neked olyan nincsen!




* Dorothy szemszöge*




Mikor reggel felkeltem akkor már senki sem volt mellettem. Furcsa érzés fogott el,mintha valami baj lenne. Gyorsan besiettem a fürdőszobámba. Foga mostam,feltettem egy kis szempilla spirált és megfésülködtem. A hajamat kontyba fogtam és felvettem egy fürdőköpenyt. Lesiettem,majd amikor a nappaliba értem láttam,hogy Harry nincs ott. Nagyon megijedtem. A többiek látták rajtam a feszültséget,ezért rögtön odajöttek kérdezősködni.

-Mi a baj?-állt elém Lana.

-Hol van Harry?

-Azthittük,hogy veled van.

-De Lana, nincs velem!-mondtam kissé hangosabban ,mint terveztem. Eközben egy könyycsepp gördült le az arcomon.


-Nyugodj meg Dorcsy! -simította meg a hátam Zayn.-Megkeressük!

-De...de..-szipogtam- Harry nem tűnne el csak úgy!


-Biztos volt rá oka.

-Dorothy!Nyugodj meg!-mondta szigorúan Staci.-megkeressük!

-O..o..oké.-dadogtam majd letőrőltem a könnyeimet. Majd felmentem a szobámba. Felöltöztem és kimentem Akitához. Felpattantam rá és elmentem a titkos helyemre. Mikor odaértem volt ott valaki. Ez a valaki nem más volt,mint Harry. Hát persze. De.. volt ott még valaki...Izmos,szőke volt. Egy fehér,testre simuló pólór viselt,amitől még izmosabbnak tűnt. De észrevettek. Akita szuszogására hátra fordultak. Harry rám mosolygot,a szőke fiú megcsodálkozva végig mért.

-Szia Dorcsy! -Mosolygott már a szőke fiú is.kicsit elpirultam,mert a fiúnak tegerkék szemei voltak. Gyönyörű volt.- Justin Gray vagyok! Harry egyik régi barátja.-nyújtotta felém a kezét.

-Én pedig Dorothy! Dorothy Turner..

-Dorothy.. Nagyon szép név .Elvégre szép lányhoz szép név illik!-bókolt,majd a kezeit hívogatóan nyújtotta azzal a kéréssel ,hogy üljek le közéjük. Harry eközben gyilkos pillantásokat vetett Justinra. Atekintete szikrázott.

Vigyorogtam egy sort Justin bókján,majd leültem közéjük. Harry szorosan magához szorított,jelezve ,hogy én már az övé vagyok.

-Én mentem. Magára hagyom a szerelmes párt.-Vgyorgott majd megfogta a motorját , felült rá és még egy szemtelen vigyort dobott felém. Legalábbis úgy tett mintha rám vigyorogna. De én láttam,hogy a melleimre nézett. Végül begyújtotta a motrot és elhajtott. Akita nagyon megijedt,ezért hátsúlábaira állt és kapállódzot. Odaronhantam hozzá és elcsítítottam. Aztán vissza ültem Harryhez. Fellépett a kínos,zavaró csend. Engem ez mindig is frusztrált,ezért gyorsan meg is törtem.

-Mióta vagytok itt? És ki volt ő? És miért volt itt?Pont itt?-Zúdítottam barátomra a kérdéseket.

-Reggel hét óra körül hívott fel,hogy jó lenne találkozni. Hát mondtam jó meg minden. Aztán eljöttünk ide. Bocs,hogy nemvoltam ot reggel,de...

-Semmi baj. -mondtam,mert láttam hogy nem talál szavakat és nagyon sajnálja. Engesztelésül megcsókolt.Én vissza csókoltam.Nyelve utat tört és az enyémmel kezdett táncolni. Az orrunk lehetővé tette,hogy a tevékenységünk örökké tartson.De én lassan elvettem a fejem. Nemtudom ,miért tettem. Harry felállt,megfogta a kezem és elkezdtünk hazafelé sétálni. Akita szépen jött utánunk.


                                        ****



-Megvan Harry!-ordítottam,majd hanyagul levágtam magam a kanapéra.

-Az király. -Szólt egy vinnyogós hang.Adele.-Ohhh.. Szia ribanc.

-Szia példakép!

-Kussolj már!

-Majd,ha te is!

-Hahh.. Te egy flgema kurva vagy!

-Látszik,hogy te vagy a példaképem!

-Kabpde!

-Rakd ki! -vágtam rá olyan gyorsan,amilyen gyorsan csak tudtam.

Flegma!-Fordult el és elakart menni.

-Te vagy a példaképem!

-Tudod mit. Eddig elviseltelek téged. De már betelt a pohár! Azthiszed,hogy büntetés nélkül oltogathatsz?! Mert,ha igen akkor nagyon rosszul teszed! Egy utolsó kurva vagy!-És ezzel lekevert egy pofont. Najó. Az a pofon akkkorát csattant,hogy hallottam ahogy összetörik egy pohár. Egy másodperc töredéke alatt mindenki ott volt és azon gondolkodott,hogy mi a fasz történhetet?! Igaz ,én se tudnám pontosan elmagyarázni.de már kicsit kezdett furcsán kinézni,hogy egy csomó megmerevedett ember áll körülöttem én,pedig a földön fekszek. Gyorsan felálltam,leporoltam magam. Még Adele is elkerekedett szemekell nézett engem. Zayn eszmélt fel először a bambulásból.
-Szent szar!! Dorothy, mi történt?
-Kérdezd Adele-t. -közöltem olyan higgadsággal amilyen csak kitelt tőlem. Adele még mindig elkerekedett szemekkel nézett rám. Na,ez már kicsit zavart,de nemszóltam.
-Én..én...én...csak...-próbalt valami érthető magyarázatot kinyögni a lány.
Harry szemei szikrákat szórtak az exére. A fiú állkapcsa minnél feszesebb lett és már nem bírta tovább tartani a benne tomboló düht.
-Azonnal tünj el innen Adele!-üvöltötte a pasim torkaszakattából.
-De...de...de... Simon...X-faktor...tehetségem...-dadogta.
-Nemérdekel!-mondta Harry kicsit nyugodtabban.
-Ezt még meg bánod bébi! -Szólt Adele és elindult az ajtó felé.Miközben kilépett az ajtón Simon nevét kezdte rikácsolni,aki 15perc múlva ott állt előttünk. Ne kicsit féltem.

Újra megnyitva!

Sziasztok!
A Blogot tovább írom. Nem Dóri fogja írni,de remélem így is tetszeni fog! A nevem Kati. Szlovákiában élek születésem óta,vagyis 12 éve. Van egy öcsém,az apukám elhunyt két - három hetes koromban. Van egy nevelő apám akivel nem nagyon jövök ki. Na,de ennyit rólam! És csak akkor fogom ezt csinálni ,hogy ha lesz aki olvassa! Szóval ,ha lenne itt pár komment annak nagyon-nagyon-nagyon örülnék!
                                       Have a nice day!
                                                                        xx

Vége

Sajnálom, ennyi volt. Nem csinálom tovább. Viszont van egy új blogom: www.alifeinthemurk.blogspot.hu

Sziasztok! Hiányozni fogtok...♥

By: Dóri.Styles

~Big Wheel 8.fejezet

Sziasztok! :) Nagyon hiányoztatok azzal szeretném kezdeni:)
Őm...Remélem tetszeni fog ez a rész, és ha még esetleg el is tűnnék azután is fogjátok olvasni:) De egy valami nem tetszik....Miért nem komiztok?:'cc ez annyira elszomorít hogy el sem hiszitek:'cc vagy csak a blog nem jó??:'c kérlek bizonyítsátok be ezzel az egy résszel, hogy igen is olvassátok, mert akkor nincs értelme folytatni, ha nem:'cc Jó olvasást!xx

"Amikor egymás szemébe nézünk, és látjuk azt a csillogást, amit egymás iránt nézünk"

- Harry...Mit művelsz? - Kérdeztem, de már az ajkai az enyémen voltak, és nem bírtam ki, hogy ne viszonozzam, így lágy, de szenvedélyes csók csatába kezdtünk.
- Khm....Látom Harry lesz a hunyó! - Hallottam meg Louis hangját, mire gyorsan ellöktem magamtól Harryt, és feligyekeztem a szobámba. Én nem fogok megbocsátani Harrynek....Vagy is az a baj, hogy nem akarok, de még is...
- Dorcsy! - Kiáltott utánam Harry, de én úgy tettem, mint aki nem veszi észre. - Kérlek! Hallgass meg legalább!
- Nem akarom! - És ahogy ezt kimondtam, utolért, szorosan magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek...
- Ja! Persze! 5 perc múlva meg Shopia vagy Adele meg fog jelenni hisztizni hogy mi az hogy lesmárollak...
- Szakítottam Adelevel, Shopia meg csak haver...Vagy is még az sem....Ő van rám kattanva, nem én rá...
- És miért higgyek neked?
- Mert  szeretsz?!
- Te azt miből gondolod?
- Ebből! - Húzódott egy fél oldalas mosolyra az ajka, majd egy puszit lehelt az ajkaimra...Lett volna csók is, de Zayn telefonjának a vakuja megzavart minket. Mind a ketten egyszerre ránéztünk a fényre, ami hamar eltűnt, mert Zayn elszaladt inkább előlem, mint Harry elől.
- Fuss Malik! - Ordibáltam el magam, majd utána futottam. Egy 5 percbe telt míg elkaptam, de olyan édesen könyörgött nekem, hogy ne bántsam, hogy csak egy "baráti seggbe rúgást" kapott.

*

- Akkor most jártok? - Huppant le a kanapéra Lana.
- Igen! - Jött be Harry, majd átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem! - Ellenkeztem.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Ne.... - Már majdnem kimondtam, de az ajkaival befogta az enyémet.
- Akkor most már járunk?
- Nem!
- Miért nem?
- Mert nem! - Furakodtam ki a szorításából.
- Mi bajod van? Egyik pillanatban még szeretsz és smárolunk, a másikban meg le sem szarsz, és utálsz! Tisztára olyan vagy mint egy.....mint egy óriáskerék! Egyszer fent, egyszer lent! Nekem elegem van ezekből az érzelmi óriáskerékből! Csá! - Emelte fel a hangját, majd idegesen elment, és én is, csak én másik irányban, egyenesen az udvarra, persze Akitához.
- Dorcsy várj... - Hallottam meg Harry hangját.
- Hagyj békén! Gyűlöllek! - Kiabáltam el magam, de nem adta fel. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, de én felpattantam a lovamra, majd gyorsan elvágtáztam vele, persze a titkos helyemre.


Harry szemszöge:


Nem akartam megint hogy el mennyen. Sosem jó neki ha túlgondolja a dolgokat, mert akár rólam van szó, akár nem, mindig az a vége, hogy én egy seggfej vagyok. Szomorúan ballagtam vissza fel, ahol Stacy fogadott.
- Hol van Dorcsy? Simon megöl, ha nem találom meg!
- Minek? Élő adás csak szeptemberben lesz, és most még csak június van!
- Nem azért...Valami megbeszélés lesz, meg összeismerkedés.
- Nekünk mért nem szóltak?
- Mit tudom én! Na de hol van Dorcsy?
- Elment.
- Hova?
- Nem tudom! Akitára felült és elment valahova.
- Akkor keresd meg! - Emelte fel a hangját, majd elmentem keresgélni.


Dorothy szemszöge:


Már lassan 6 órája itt dekkolok. Semmi kedvem sem volt a világ dolgaihoz. Csak én, és a legjobb barátom, más néven Akita. Mindennél jobban szeretem őt....Nyugtató ez a kis hely...Fogalmam sincs, hogy honnan van itt víz, de nyugtat, és a legjobb...Itt nincs térerő!
- Szia...- Hallottam meg valaki hangját, majd egy plédet a hátamon. Harry hangja volt. Kificánkoltam a pléd alól, de ugyanúgy rám tette, és leült mellém.
- Dorcsy...Én sajnálom...Téged okoltalak, de ez nem igaz...Évekig nem is foglalkoztam veled, és mondhatni, hogy megcsaltalak többször is...
- Mondhatni? - Néztem rá.
- Tényleg sajnálom...
- Ez semmit sem ér... - Húzódtam kicsit távolabb tőle, majd levettem magamról a takarót, de követett, és ismét rám helyezte.
- Rendben...Mit szeretnél, mivel bizonyítsam? Fektesselek le? Valljam be az egész világnak? Hagyjam ott a 1D-t, és lépjek ki z X-faktorból? Bármit megteszek...
- Nem kell...Bár....Nem...Hagyjuk...- Pirultam és mosolyodtam el.
- Na mi tetszik innen? - Mosolyodott el kanosan, mire megforgattam a szemeimet, de jobban elpirultam. Felnevetett.
- Ajj! Hagyj már! - Nyomtam nevetve az arcába a kezem, hogy ne nézzen.
- Most ez mire jó?
- Hogy ne nézz!
- Miért ne?
- Mert csúnya vagyok!
- Nem igaz! Igen is nagyon gyönyörű vagy, akár hiszed, akár nem! Amúgy azt hittem egós vagy...
- Csak arra vagyok egós, amit csinálok, meg a szememre. A kinézetemet utálom... - Mondtam, mire lassan a kezemért nyúlt, és levette a szeméről.
- Miért nem akarsz velem járni..?
- Mert nem...Félek, hogy megint ez fog történni...
- Mármint a megcsalás, vagy az óriáskerék érzelem?
- Mind2...
- Mivel tudnám elérni, hogy belém szeress teljesen?
- Nem tudom...
- Gyere! - Kulcsolta össze a kezét az enyémmel, majd lassan sétálni kezdtünk, gondolom vissza a házba. Akita édesen kullogott utánunk, de párszor megpróbálta Harryt megcsípni, köztük most is.
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon szeretsz te engem... - Nézett Harry Akitára. Felnevettem.

*

- Harry! Most hova megyünk? - Kérdeztem. Egy sötét folyosón mentünk végig. A házban voltunk, de akkor sem tudtam.
- Csak gyere!
- De ho...va... - És ahogy ezt kimondtam egy szobába kötöttünk ki. Amúgy már sötét volt. A szobákat már csak a gondolom Harry által odatett gyertyák világították meg. Gondoltam mire készül. Onnan is, hogy egyből letámadta az ajkaimat, és heves csókolózásba kezdtünk. Egy pillanat alatt levette rólam a pólómat, és én is az övét. Kigombolta a nadrágját, majd lerugdosta magáról, majd az enyémmel is ezt tette. Gyengéden de türelmetlenül nekinyomott a falnak, majd a keze az eddigi helyéről (a fenekemről) lecsúszott a térdkalácsom mögé, és felhúzta a csípőjére, így az ölébe kerültem. A lábamat maga köré fonta, és ment velem az ágyhoz. Ott gyengéden leterített, ő felém fekvő támasz helyzetbe, közben egy pillanatra sem hagytuk el egymás ajkait, de akkor kaptam észbe. Az ajkaimat nagy nehezen leszedtem az övéről.
- Baj van? - Ráncolta a szemöldökét.
- Nem, csak...csak nem...
-...Nem szeretnéd?
- Nem...Már ennél jobban nem tudok beléd szeretni....Sajnálom...
- Akkor most szakítasz velem?
- Nem arra gondoltam.
- Akkor?
- Hogy én már pont szeretlek annyira, hogy nagyon, csak eddig még ezt nem tudtam. - Bújtam ki alóla.
- És akkor most el akarsz tényleg menni? - Kérdezte bunkón.
- Nem küldesz el? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Elküldeni?! Minek? - Emelte fel a hangját.
- Hát...Hogy így bekavartam... - Mondtam szerény hangon.
- Bocsi...Amúgy nem baj. Nekem is volt már olyan, hogy nem voltam tisztában az érzéseimmel. Na de akkor most komolyan...Lennél a barátnőm? - Mosolygott kérdően.
- Igen! Nagyon szívesen lennék a barátnőd! - Mosolyodtam el. Visszahúzott az ágyra, majd szorosan magához ölelt.
- Amúgy ki szobájában vagyunk? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Zaynébe! - Röhögte el magát, vele együtt én is.
- Nem akarunk átmenni a te, vagy az én szobámba? Csak hogy Zayn ne hogy már arról csináljon képet hogy majdnem pucéran fekszek rajtad...
- Arról csinálhat, nem bánnám! - Röhögte el magát, mire megforgattam a szemeimet. Felállt, vele én is, felkaptuk a ruhákat, majd felvett az ölébe, és mentünk át az ő szobájába. Jó meleg volt, mert amúgy fáztam.
- Alszol ma velem? - Indult egyenesen az ágyneműtartóhoz, miután letett, és mielőtt válaszolhattam volna kivett még egy párnát.
- Ezek szerint igen? - Nevettem el magam.
- Miért? Nem akarsz?
- De! - Mosolyodtam el, majd felvettem  nadrágomat. - Szerintem én otthagytam a pólómat....
- Menny át érte...
- ...Maradhat igazából! - Nevettem, majd lehuppantam az ágyra. Felnevetett.
- Lusta vagy. - Nevetett.
- Lehet...
- Itt a pólód, és legközelebb ne az én szobámba! - Jött be nevetve Zayn, majd az arcomra dobta a pólómat. Felnevettünk.


Pár óra beszélgetés, hol csókolózás után egymás karjaiban aludtunk el. Nem tudom eddig miért nem tudtam rájönni, hogy tényleg szeretem őt. Végre megint boldog voltam...

~Big Wheel 7.fejezet

Bocsi, hogy ilyen rég volt rész, de most már lesz:D Jó olvasást:D

"Akkor szeress, amikor nem érdemlem meg, mert akkor van rá legjobban szükségem"

- Akita? - Ráncoltam a szemöldököm, majd rohanni kezdtem felé, csak akkor vett észre, hogy ott vagyok, bár nem hiszem, hogy felismert. Amikor már csak 10 méter volt köztünk, lelassítottam. Nagy fülekkel nézte, hogy mit művelek, mert lassan közeledni kezdtem felé, és igazam volt. Akita volt az, és felismert. Gyors vágtával közeledett felém, és majd nem elütött. Felágaskodott előttem,  majd a patáit a tenyerembe helyezte, amin felnevettem.

- Te hogy a fenébe kerülsz ide? - Ráncoltam a szemöldököm, majd a fején lévő kötőféket megfogtam, és vezetni kezdtem egyenesen a szállásra. A többiek biztos nem fogják megengedni, hogy megtartsam. Mármint nem a versenyzők, ha nem a mentorok, meg akié ez a ház... Durva lesz...


- Ez mi ez? - Néztek rám a többiek nagy szemekkel, amikor megérkeztem. Vagyis mindenki ott volt, kivéve a mi csapatunk, és a One Direction.
- Lónak nevezik... - Húztam a vállamon.
- És mi a fenét keres itt?
- Nem tudom...Elmentem sétálni, és megtaláltam.
- De ez kié?
- Az enyém...
- És te ezt honnan tudod?
- Tényleg az övé... - Jelent meg Harry.
- Tényleg az...
- És... Itt akarod tartani? Fúúúj.... - Jelent meg Adele, majd Harry oldalára mászott.
- Tudod... Őt szívesebben szagolgatom, mint téged. - Kacsintottam, mire a többiek kórusban "Úúúúú"-zni kezdtek, közben én bevittem Akitát az udvarra. Még mindig nem érte, hogy került ide, de örülök neki. A többiek jöttek utánam mint valami vezető után, ami idegesített.
- De hogy került ide? - Kérdezte egy erősen kisminkelt, barna hajú lány.
- Nem tudom... De nem érdekel...
- Amúgy szia! Cher vagyok! - Nyújtott kezet.
- Én meg Dorothy, de Dorcsynak szólíts! - Fogadtam el a kézfogást. Cher Akita mellé állt, majd megsimogatta.
- Te még is mi a fenét képzelsz magadról? Ki vagy te? - Jelent meg durcázva Adele.
- Dorothynak neveznek - Mondtam, mire a többiek megint "úúúúú"-zni kezdtek.
- És mit képzelsz te magadról?
- Hogy én vagyok Dorothy.
- És?
- És kenyér lángos...
- És mi a faszomat csináljak vele?
- Egyél kenyér lángost.
- Adele fejezd be... - Fogta le a kezét Harry.
- Nem akarom befejezni!
- Akkor állj a tükör elé, és beszélj magaddal... - Mondtam. A többiek szakadtak a röhögéstől.
- Olyan nagy kurva vagy!
- Te vagy a példaképem.
- Nyomorult ribanc!
- Mondom te vagy a példaképem!
- Kabd be akkor!
- Lökd ki!
- Nyomorult csitri kurva ribanc!
- De jó már nekem.... Akarsz közös képet? - Mondtam. A körülöttünk lévő tömeg a földön feküdt a röhögéstől. Én elégedett mosollyal ültem fel Akitára, majd levágtáztam vele az udvar végére, ami jó messze volt.

- Jól vagy? - Jelent meg 10 perc múlva mellettem Harry. A földön ültem, Akita feküdt, és neki támaszkodtam.
- Nincs semmi bajom...
- Akkor? - Ült le közel mellém.
- Ennyire süket vagy? Jól vagyok! - Húzódtam el tőle.
- Akkor valami bajod van velem?
- Van...
- És mi az?
- Mint ha nem tudnád... - Álltam fel, velem együtt Akita is felállt.
- Figyelj...Én...Sajnálom, csak nem volt alkalmam Adeleve szakítani.... Gondold át kérlek...
- Asszongya hogy....Nem gondolom át! Pá! - Pattantam fel Akitára, majd visszamentem.

- Szia kiscsitri... - Köszönt Adele.
- Szia példaképem! Hiányoztál! - Szálltam le Akitáról, majd egy puszit nyomtam a fejére. Mármint Akita fejére.
- Hogy a fenébe bírod azt a büdös lovat elviselni?
- Ugyan úgy, ahogy téged...
- Bunkó vagy!
- Csak őszinte....
- Akkor most én leszek őszinte....Mi a fenét keres itt egy ló? - Lépett be Simon.
- Hát...
- A tiéd?
- Igen...
- És mit keres itt?
- Nem tudom...Elmentem sétálni, és....megtaláltam.
- És mi a fenét kezdjünk ezzel?
- Én nem bánom, ha marad...
- Az te vagy.... De szerinted mit fognak szólni?
- Nem hagyhattam csak ott a semmibe!
- De itt sem hagyhatod!
- Miért nem?
- Mert ez egy ló könyörgöm!
- És?
- Mi és?
- És mi van akkor? Ugyan olyan élőlény mint egy kutya, egy macska, vagy egy ember... Neki is van szíve, és gondold meg, hogy milyen rosszul esik neki, hogy nem lehet azzal, akit szeret! Ugyan az mint mi, csak más formában! - Mondtam, mire Harry lehajtotta a fejét. Simon sóhajtott.
- Rendben... Lebeszélem, hogy maradhasson... De! Te viseled a gondját! - Mondta.
- juuuuj! Köszönöm! - Ugrottam az ölébe.
- Jól van, jól van... - Nevetett, majd elment...

***

- Ajj! Ez fáj! - Kiáltottam el magam.

- Dorothy! Nyugodj már meg! - Szólt rám a stylist.

- De fáj!

- Tudod mit? Akkor nesze! Itt van! - Nyomta a kezembe a ruhámat, majd elmentem felvenni.

- Biztos nem keverted te ezt össze Shopia vagy Adele ruhájával? - Kiabáltam ki az öltözőből.

- Nem! Na de gyere kifele!

- Nem akarok! Kint van a fenekem!

- Igen, egy kis merészséget bele kellett rakni.

- "Kis"?

- Akkor sok merészséget! Rohadt jó külsőd van, és nem szabad eltakarni!

- Nem vagyok ribanc!

- Nem is azt mondtam! Csak azt, hogy nagy melleid vannak, jó a segged....

- Én így ki nem megyek a színpadra...

- A többieknek is ilyen a ruhája...

- Nem! Láttam a lányok ruháját, és egyáltalán nem ilyen!

- Igen, az igaz.... csak neked van kint a feneked, mert neked a legjobb!

- Ugye tudod, hogy hízelgéssel nem érsz el semmit?

- Nem érdekel! Csak gyere már ki! - Mondta. Sóhajtottam, majd kimentem. - Mondom én, hogy dögös vagy! 

- Akkor is!

- Na! Nesze! Szia! - Nyomta a kezembe az eredeti ruhámat, majd kitolt, mielőtt tiltakozni kezdtem volna.

- Hé! Legalább a ruhámat hagy vegyem vissza! - Kezdtem el verni az ajtót, de nem nyitotta ki.

- Hű.... - Hallottam meg valaki hangját a hátam mögül. - Jól nézel...ki... - Mondta, majd megfordultam. Harry volt az. Húztam a vállamon, majd felsiettem. 

- Váó.... - Mértek végig a fiúk, amikor beléptem. - Dögös vagy!

- Kint van a fenekem! - Húztam le a ruhát a fenekemre, amennyire csak tudtam.

- Nem! Hagyd csak! Jó így! - Nevetett Zayn.

- Soha többet nem veszem fel ezt a ruhát...

- Hm...Pucéron akarsz fellépni? Benne vagyunk! -Mosolygott kanosan Zayn. Megforgattam a szemeimet, majd a szobámba igyekeztem átöltözni.  Ezt vettem fel:

A pulcsit végül levettem, és a szemüveget sem vettem fel, sem a táskát. Szeretem a sportos cuccokat. Köztük azért is, mert imádok táncolni. 

- Mit csinálunk? - Ültem le a kanapéra Liam és Zayn mellé.

- Őőőő.... Bújócska? - Kérdezte Lou. Felnevettünk.

- Legyen... Az  egész házban el lehet bújni... - Mondtam.

- Rendben, de akkor te vagy a hunyó! Megengedem, hogy megtalálj! - Mosolygott kanosan Zayn.

- Nem hiszem, hogy lesz rá szükség, de legyen. - Nevettem, majd számolni kezdtem 200-if, addig a többiek elmentek elbújni. 

- Megyek nem érdekel! - Kiabáltam. Amúgy játszott a 1D, köztük Harry is, a mi csapatunk, Cher, és még pár fiatalabbak. 

Lementem elsőnek a földszintre, de ott senki sem volt. Ahogy a második emeleten sem, és a harmadikon sem. Gondolom közben mászkáltak. Kezdtem újra az lejéről, és lementem a földszintre.Ott benyitottam egy stúdió féleségre. Halk zene ment közben. A két sarokban volt 2 nagy lámpa féleség. Körülnéztem, de senki sem bújt ide, szóval táncolni kezdtem...

- Te meg... - Lépett elő Harry egy szekrény mögül. Megijedtem, majd úgy tettem, mint ha semmi sem történt volna.

- Semmi...

- De te....te...táncoltál, és....és jól.... - Dadogta.

- Szerintem Harry csak képzelődtél... - Paskoltam meg gyengéden az arcát, majd kimentem. Megrázta a fejét, majd jött utánam.

- Várj... - Éreztem meg a kezét a karomon. 

- Mi az? - Ráncoltam a szemöldököm. A kezét a derekamra helyezte, majd közelebb húzott magához. A leheletét éreztem az ajkaimon.

- Mit művelsz..? - Kérdeztem suttogva, amikor már az ajkaink összeértek....

[By:Dóri.Styles]