 |
| "Akkor szeress, amikor nem érdemlem meg, mert akkor van rá legjobban szükségem" |
- Akita? - Ráncoltam a szemöldököm, majd rohanni kezdtem felé, csak akkor vett észre, hogy ott vagyok, bár nem hiszem, hogy felismert. Amikor már csak 10 méter volt köztünk, lelassítottam. Nagy fülekkel nézte, hogy mit művelek, mert lassan közeledni kezdtem felé, és igazam volt. Akita volt az, és felismert. Gyors vágtával közeledett felém, és majd nem elütött. Felágaskodott előttem, majd a patáit a tenyerembe helyezte, amin felnevettem.
- Te hogy a fenébe kerülsz ide? - Ráncoltam a szemöldököm, majd a fején lévő kötőféket megfogtam, és vezetni kezdtem egyenesen a szállásra. A többiek biztos nem fogják megengedni, hogy megtartsam. Mármint nem a versenyzők, ha nem a mentorok, meg akié ez a ház... Durva lesz...
- Ez mi ez? - Néztek rám a többiek nagy szemekkel, amikor megérkeztem. Vagyis mindenki ott volt, kivéve a mi csapatunk, és a One Direction.
- Lónak nevezik... - Húztam a vállamon.
- És mi a fenét keres itt?
- Nem tudom...Elmentem sétálni, és megtaláltam.
- De ez kié?
- Az enyém...
- És te ezt honnan tudod?
- Tényleg az övé... - Jelent meg Harry.
- Tényleg az...
- És... Itt akarod tartani? Fúúúj.... - Jelent meg Adele, majd Harry oldalára mászott.
- Tudod... Őt szívesebben szagolgatom, mint téged. - Kacsintottam, mire a többiek kórusban "Úúúúú"-zni kezdtek, közben én bevittem Akitát az udvarra. Még mindig nem érte, hogy került ide, de örülök neki. A többiek jöttek utánam mint valami vezető után, ami idegesített.
- De hogy került ide? - Kérdezte egy erősen kisminkelt, barna hajú lány.
- Nem tudom... De nem érdekel...
- Amúgy szia! Cher vagyok! - Nyújtott kezet.
- Én meg Dorothy, de Dorcsynak szólíts! - Fogadtam el a kézfogást. Cher Akita mellé állt, majd megsimogatta.
- Te még is mi a fenét képzelsz magadról? Ki vagy te? - Jelent meg durcázva Adele.
- Dorothynak neveznek - Mondtam, mire a többiek megint "úúúúú"-zni kezdtek.
- És mit képzelsz te magadról?
- Hogy én vagyok Dorothy.
- És?
- És kenyér lángos...
- És mi a faszomat csináljak vele?
- Egyél kenyér lángost.
- Adele fejezd be... - Fogta le a kezét Harry.
- Nem akarom befejezni!
- Akkor állj a tükör elé, és beszélj magaddal... - Mondtam. A többiek szakadtak a röhögéstől.
- Olyan nagy kurva vagy!
- Te vagy a példaképem.
- Nyomorult ribanc!
- Mondom te vagy a példaképem!
- Kabd be akkor!
- Lökd ki!
- Nyomorult csitri kurva ribanc!
- De jó már nekem.... Akarsz közös képet? - Mondtam. A körülöttünk lévő tömeg a földön feküdt a röhögéstől. Én elégedett mosollyal ültem fel Akitára, majd levágtáztam vele az udvar végére, ami jó messze volt.
- Jól vagy? - Jelent meg 10 perc múlva mellettem Harry. A földön ültem, Akita feküdt, és neki támaszkodtam.
- Nincs semmi bajom...
- Akkor? - Ült le közel mellém.
- Ennyire süket vagy? Jól vagyok! - Húzódtam el tőle.
- Akkor valami bajod van velem?
- Van...
- És mi az?
- Mint ha nem tudnád... - Álltam fel, velem együtt Akita is felállt.
- Figyelj...Én...Sajnálom, csak nem volt alkalmam Adeleve szakítani.... Gondold át kérlek...
- Asszongya hogy....Nem gondolom át! Pá! - Pattantam fel Akitára, majd visszamentem.
- Szia kiscsitri... - Köszönt Adele.
- Szia példaképem! Hiányoztál! - Szálltam le Akitáról, majd egy puszit nyomtam a fejére. Mármint Akita fejére.
- Hogy a fenébe bírod azt a büdös lovat elviselni?
- Ugyan úgy, ahogy téged...
- Bunkó vagy!
- Csak őszinte....
- Akkor most én leszek őszinte....Mi a fenét keres itt egy ló? - Lépett be Simon.
- Hát...
- A tiéd?
- Igen...
- És mit keres itt?
- Nem tudom...Elmentem sétálni, és....megtaláltam.
- És mi a fenét kezdjünk ezzel?
- Én nem bánom, ha marad...
- Az te vagy.... De szerinted mit fognak szólni?
- Nem hagyhattam csak ott a semmibe!
- De itt sem hagyhatod!
- Miért nem?
- Mert ez egy ló könyörgöm!
- És?
- Mi és?
- És mi van akkor? Ugyan olyan élőlény mint egy kutya, egy macska, vagy egy ember... Neki is van szíve, és gondold meg, hogy milyen rosszul esik neki, hogy nem lehet azzal, akit szeret! Ugyan az mint mi, csak más formában! - Mondtam, mire Harry lehajtotta a fejét. Simon sóhajtott.
- Rendben... Lebeszélem, hogy maradhasson... De! Te viseled a gondját! - Mondta.
- juuuuj! Köszönöm! - Ugrottam az ölébe.
- Jól van, jól van... - Nevetett, majd elment...
***
- Ajj! Ez fáj! - Kiáltottam el magam.
- Dorothy! Nyugodj már meg! - Szólt rám a stylist.
- De fáj!
- Tudod mit? Akkor nesze! Itt van! - Nyomta a kezembe a ruhámat, majd elmentem felvenni.
- Biztos nem keverted te ezt össze Shopia vagy Adele ruhájával? - Kiabáltam ki az öltözőből.
- Nem! Na de gyere kifele!
- Nem akarok! Kint van a fenekem!
- Igen, egy kis merészséget bele kellett rakni.
- "Kis"?
- Akkor sok merészséget! Rohadt jó külsőd van, és nem szabad eltakarni!
- Nem vagyok ribanc!
- Nem is azt mondtam! Csak azt, hogy nagy melleid vannak, jó a segged....
- Én így ki nem megyek a színpadra...
- A többieknek is ilyen a ruhája...
- Nem! Láttam a lányok ruháját, és egyáltalán nem ilyen!
- Igen, az igaz.... csak neked van kint a feneked, mert neked a legjobb!
- Ugye tudod, hogy hízelgéssel nem érsz el semmit?
- Nem érdekel! Csak gyere már ki! - Mondta. Sóhajtottam, majd kimentem. - Mondom én, hogy dögös vagy!
- Akkor is!
- Na! Nesze! Szia! - Nyomta a kezembe az eredeti ruhámat, majd kitolt, mielőtt tiltakozni kezdtem volna.
- Hé! Legalább a ruhámat hagy vegyem vissza! - Kezdtem el verni az ajtót, de nem nyitotta ki.
- Hű.... - Hallottam meg valaki hangját a hátam mögül. - Jól nézel...ki... - Mondta, majd megfordultam. Harry volt az. Húztam a vállamon, majd felsiettem.
- Váó.... - Mértek végig a fiúk, amikor beléptem. - Dögös vagy!
- Kint van a fenekem! - Húztam le a ruhát a fenekemre, amennyire csak tudtam.
- Nem! Hagyd csak! Jó így! - Nevetett Zayn.
- Soha többet nem veszem fel ezt a ruhát...
- Hm...Pucéron akarsz fellépni? Benne vagyunk! -Mosolygott kanosan Zayn. Megforgattam a szemeimet, majd a szobámba igyekeztem átöltözni. Ezt vettem fel:
A pulcsit végül levettem, és a szemüveget sem vettem fel, sem a táskát. Szeretem a sportos cuccokat. Köztük azért is, mert imádok táncolni.
- Mit csinálunk? - Ültem le a kanapéra Liam és Zayn mellé.
- Őőőő.... Bújócska? - Kérdezte Lou. Felnevettünk.
- Legyen... Az egész házban el lehet bújni... - Mondtam.
- Rendben, de akkor te vagy a hunyó! Megengedem, hogy megtalálj! - Mosolygott kanosan Zayn.
- Nem hiszem, hogy lesz rá szükség, de legyen. - Nevettem, majd számolni kezdtem 200-if, addig a többiek elmentek elbújni.
- Megyek nem érdekel! - Kiabáltam. Amúgy játszott a 1D, köztük Harry is, a mi csapatunk, Cher, és még pár fiatalabbak.
Lementem elsőnek a földszintre, de ott senki sem volt. Ahogy a második emeleten sem, és a harmadikon sem. Gondolom közben mászkáltak. Kezdtem újra az lejéről, és lementem a földszintre.Ott benyitottam egy stúdió féleségre. Halk zene ment közben. A két sarokban volt 2 nagy lámpa féleség. Körülnéztem, de senki sem bújt ide, szóval táncolni kezdtem...
- Te meg... - Lépett elő Harry egy szekrény mögül. Megijedtem, majd úgy tettem, mint ha semmi sem történt volna.
- Semmi...
- De te....te...táncoltál, és....és jól.... - Dadogta.
- Szerintem Harry csak képzelődtél... - Paskoltam meg gyengéden az arcát, majd kimentem. Megrázta a fejét, majd jött utánam.
- Várj... - Éreztem meg a kezét a karomon.
- Mi az? - Ráncoltam a szemöldököm. A kezét a derekamra helyezte, majd közelebb húzott magához. A leheletét éreztem az ajkaimon.
- Mit művelsz..? - Kérdeztem suttogva, amikor már az ajkaink összeértek....
[By:Dóri.Styles]
