~Big Wheel 3.fejezet

szóval....bekeményítek:D 3 komi, és hozom a kövit, addig semmiféleképpen;) lehet név nélkül is kommentelni:) Mostantól lesz napi kép, és napi idézet is:) Elég sok amúgy ebben a kép, videó, de szerintem nem olyan rossz:D
Jó olvasást!:DD

"...Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mint ha halhatatlanok lennénk...Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket..." 

- Indultam az X-faktorban! - Nevettem.
- De azt hogy?! Nem is tudtam, hogy jó hangod van!
- Mivel le sem szartél mostanság! - Húztam a vállamon.
- És hol vannak a szüleid?!
-Ők...Nem tudtak eljönni. - Szomorodtam el.
- És továbbjutottál?
- Igen! Én is, és a lányok is. - Öleltem meg a lányokat.
- Én jövök...Dorcsy! Szeretném, ha itt lennél addig. - Pirult el. Csak néztem magam elé, és gondolkoztam.
- Bocsi, de ez nem jó ötlet! - Mondtam, majd menni készültünk, de Harry megragadta a karomat.
- ...Kérlek... - Nézett rám bociszemekkel. Intettem a lányoknak, hogy menyjenek, majd bólintottam Harrynek egyet. Harold szorosan magához ölelt, majd ment fel a színpadra. A mentorok köszöntötték, megkérdezték hány éves, stb....majd belekezdett.

Fantasztikus volt. Egyszerűen hihetetlen...Az a test, az a szenvedély...Áh...Imádom...Még ha ha ő nem is engem... Ez nem esett jól... Ő nem szeret.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtem! - Lépett mellém Adele. - Te mit keresel itt?
- Indultam az X-faktorba, és Harry megkért, hogy maradjak.
- Okés, akkor most már itt vagyok én, nem kell tovább fáradoznod! Szia! - Integetett, majd láttam, hogy Anne közbe akart volna lépni, de megráztam a fejem, és elmentem. A lányok kint vártak, de nem foglalkoztam velük, csak tovább mentem, fogalmam sincs hova. Ma este még itt alszunk, és holnap délután indulunk haza. Szóval futottam valahova, de fogalmam sem volt, hogy hova. Éreztem, hogy vonz valami, de nem tudtam, hogy mi. Úgy érzem, itt is lesz egy titkos helyem. Azt a valamit megtaláltam. Egy óriási tér, aminek a közepén egy szétvert zongora volt. Még éppen, hogy lehetett használni, szóval mit csinálhattam volna?! Leültem, és kicsit vizsgálgatni kezdtem, hogy mennyire tudom használni, majd lassan lenyomtam pár billentyűt  Tökéletesen szólt. Gondoltam, hát...Játszok rajta...Senki sem tudja, hogy tudok zongorázni, és itt nem láthat senki. AZ eső esni kezdett. Klassz! Ez még növeli is a sírásomat. Vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtem.

Szerintem elég jól játszok... Vagyis mondhatni...

Harry szemszöge:
Lejöttem a színpadról, és mivel 4 igent kaptam, mindenkit agyonölelgettem, aki ott volt. Megláttam Adelet, és őt is megöleltem. De nem találtam Dorcsyt.
- Hol van Dorcsy? - Kérdeztem.
- Őm....Elment... - Mondta anya, majd dühösen kifutottam. Az eső már zuhogott. Láttam pár lábnyomot, ami olyan 38-as volt, gondoltam, hát mért ne kövessem. Hasonlított az a lábnyom Dorothyéhoz. Tudom, rengeteg ember él Londonba, de akkor is...Az övét bármikor felismerem... Követtem a lábnyomokat, amikor egy fának nekiütköztem. Egy erdő kezdete volt. Gondoltam, hát bemegyek. Elsőnek fogalmam sem volt, hogy merre tartok... Eltévedtem... De aztán mentem a zene után. Nagy keresgélés után, már csak pár levél takarta el a gyönyörűen szóló zongorát. Azt a pár levelet kivettem magam elől, majd egy óriási térre adott bejáratot két fa köze. A 2 fa között a célpont egy zongorázó lány volt. A lány is, az eső is, a zongora is, és a tér is gyönyörű volt, nem hogy még így együtt. Vettem egy nagy levegőt, majd közelebb merészkedtem hozzá. Ő csak szenvedélyesen játszott, és engem észre sem vett. Amikor már csak pár méter volt köztünk, akkor vettem észre, hogy ki is az.
- Hát te?! - Kérdeztem, de nem hallotta meg, így megvártam, míg vége nem ér. - Hát te?! - Kérdeztem, amitől meg ilyedt, Felállt, és elfutott, de futottam utána. - Dorcsy kérlek állj meg!
- Mi értelme lenne? - Kérdezte, majd lassított, és megállt.
- Az lenne az értelme, hogy tudnánk beszélni!
- De nincs miről! - Mondta, majd lassan sétálgatni kezdett, én meg mentem utána.
- De igen is van miről!
- Aha...Azt erősen kétlem! - Mondta szemtelenül.
[amiket mond majd Dorcsy, mindent szemtelenül fog mondani:)]
- Nyugi már!
- Te mondod?!
- Igen, én.
- Azt hittem a papámmal beszélek.
- Ma egész nap ilyen leszel?
- Milyen?
- Ilyen...bunkó, és szívtelen. - Mondtam. Ő megállt, megfordult, és hihetetlen gyorsan elfutott. Már nem tudtam utolérni...

*Másnap reggel*
Dorothy szemszöge:
Éjfél után értem haza. Mivel Londonba vagyunk, ezért  a keresztanyáméknál lakunk. Ők itt élnek Londonba.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni, és várost nézni? Sőt  Meg kéne beszélni, hogy kiveszünk egy házat, és ideköltözünk! - Dőltem le a kanapéra.
- Igazad van! - Mondta Emily, majd a kezembe nyomta a telefonomat, és anya címét. Anya igazából tök jó fej, mindent megenged.
- Szia anya! Mit szólnál, ha ide költöznénk? - Kérdeztem.
- Szia kicsim! Elsőnek találjatok egy házat, és rendben.
- Köszi anyu imádlak szia! - Hadartam, majd letettem a telefont, és a körülöttem hallgatózó lányokkal felsikítottam.

*1 hét múlva*
Megtaláltuk a tökéletes házat. Most Londonba tartunk a házhoz, beköltözni.
- Akita! - Kiáltottam le a kertbe, és a drágám ezerrel vágtázott felfelé. Fogtam egy kötőféket, majd rátettem, és a kocsihoz vezettem.

[aki nem tudná, az a kötőfék, ami most a lovon is van:)]
- SZia Akita! Te is hiányozni fogsz! - Ölelte meg anya Akitát. Klassz, mert anya is bírta a lovamat. Felvezettem a lószállítóra, majd bezártam mögötte az ajtót. Tök nyugodt kis ló, és imádom. Én úgy döntöttem, hogy Akita mellett töltöm az utat, amibe Caroline is csatlakozott. Tudom, nem biztonságos, és nem lenne szabad lóval utaznom, de Akita nem olyan.
Igazam volt. Az utat sikeresen túléltük. Egy nagy házhoz érkeztünk, amibe volt medence, jakuzzi, és egy nagy mező. Igen...A tulajnak van 2 lova. Amit most innen elvisznek, úgy hogy Akitának lesz bőven helye. Kiengedtem a lovamat az új helyére, majd mi is berendezkedtünk. Kb 4 óra kellett a berendezkedéshez, és el sem voltunk fáradva. Elég sok ismerősöm lakik Londonba, Vagy 60-70 biztos, és úgy döntöttünk, hogy bulit tartunk. Felhívtunk mindenkit, hogy este 8-ra jöjjenek, mi addig elmegyünk venni valami nasit, energia italt, és persze piát.
Már a boltba pakoltuk a kocsiba a kartonokat, amikor valaki megszólalt.
- Én is megvagyok hívva? - Súgta valaki.
- Nem. - Válaszoltam egyszerűen.
- És én?! - Mosolygott.
- Te igen! Nagyon is! - Öleltem magamhoz.
- Akkor én mért nem? - Kérdezte Harry.
- Mert ez csajos buli lesz! - Mondtam.
- Szia Dorothy! Rég láttalak! Hogy milyen gyönyörű lettél!  Várom az estét! Addig is szia! - Ölelt meg egy rég látott ismerősöm. Patrick, majd el is ment.
- Na igen! Még hogy csajos buli lesz! - Mondta Harry.
- Harry! Nyugodj már meg! Nem vagy meghívva, és kész!
- De mért nem? Stacít meghívod, engem meg nem!
- Amúgy ti mit kerestek itt?
- Ide költöztünk!
- És ugye ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy mi is ide költöztünk?
- De hogy is nincs! Harry egész úton azt énekelte, hogy végre veled lesz! - Nevetett Stacy.
- Kuss! - Szólt rá, majd befogta a száját Harry.Én csak felnevettem, majd pakoltam tovább.

Eljött az éjszaka... Mindenki tök dögösen, köztük én is.
.Ezt kaptam föl magamra. De mindenki hasonlóba volt. Vagyis hasonlóan mondhatni "merészben".

- Szia! - Ragadta meg valaki a derekamat.
- Nem megmondtam, hogy nem vagy meghívva? - Nevettem, de ő csak táncolt. - Idióta vagy!
- De neked így jövök be. Nem?! - Kacsintott, majd elmerültünk egymás tekintetében. Nem nagyon beszélgettünk, mert a k*rva hangos zenétől nem hallottunk volna semmit, de amúgy sem beszélgettünk volna. Harry egyik keze az oldalamtól simult végig a hátam aljáig, a másikkal meg lassan a kezemért nyúlt, ami eleve ott volt tőle pár milliméterre. Elsőnek csak éppen, éppen hogy megérintette a 2 ujjamat, majd 2 ujját beleakasztotta az én 2 ujjamba. Lassan megfogta a kezem, majd a hüvelykujjával simogatni kezdte a mancsomat. Mivel sokkal kisebb vagyok tőle, ezért le nézett rám. Nekem az egyik kezem a vállán volt, a másik pedig az ő kezében. Heves csókba kezdtünk, majd felkapott a karjaiba, és felvitt a szobámba...


Remélem tetszik:)


[By:Dóri.Styles]