~Big Wheel 8.fejezet

Sziasztok! :) Nagyon hiányoztatok azzal szeretném kezdeni:)
Őm...Remélem tetszeni fog ez a rész, és ha még esetleg el is tűnnék azután is fogjátok olvasni:) De egy valami nem tetszik....Miért nem komiztok?:'cc ez annyira elszomorít hogy el sem hiszitek:'cc vagy csak a blog nem jó??:'c kérlek bizonyítsátok be ezzel az egy résszel, hogy igen is olvassátok, mert akkor nincs értelme folytatni, ha nem:'cc Jó olvasást!xx

"Amikor egymás szemébe nézünk, és látjuk azt a csillogást, amit egymás iránt nézünk"

- Harry...Mit művelsz? - Kérdeztem, de már az ajkai az enyémen voltak, és nem bírtam ki, hogy ne viszonozzam, így lágy, de szenvedélyes csók csatába kezdtünk.
- Khm....Látom Harry lesz a hunyó! - Hallottam meg Louis hangját, mire gyorsan ellöktem magamtól Harryt, és feligyekeztem a szobámba. Én nem fogok megbocsátani Harrynek....Vagy is az a baj, hogy nem akarok, de még is...
- Dorcsy! - Kiáltott utánam Harry, de én úgy tettem, mint aki nem veszi észre. - Kérlek! Hallgass meg legalább!
- Nem akarom! - És ahogy ezt kimondtam, utolért, szorosan magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek...
- Ja! Persze! 5 perc múlva meg Shopia vagy Adele meg fog jelenni hisztizni hogy mi az hogy lesmárollak...
- Szakítottam Adelevel, Shopia meg csak haver...Vagy is még az sem....Ő van rám kattanva, nem én rá...
- És miért higgyek neked?
- Mert  szeretsz?!
- Te azt miből gondolod?
- Ebből! - Húzódott egy fél oldalas mosolyra az ajka, majd egy puszit lehelt az ajkaimra...Lett volna csók is, de Zayn telefonjának a vakuja megzavart minket. Mind a ketten egyszerre ránéztünk a fényre, ami hamar eltűnt, mert Zayn elszaladt inkább előlem, mint Harry elől.
- Fuss Malik! - Ordibáltam el magam, majd utána futottam. Egy 5 percbe telt míg elkaptam, de olyan édesen könyörgött nekem, hogy ne bántsam, hogy csak egy "baráti seggbe rúgást" kapott.

*

- Akkor most jártok? - Huppant le a kanapéra Lana.
- Igen! - Jött be Harry, majd átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem! - Ellenkeztem.
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Ne.... - Már majdnem kimondtam, de az ajkaival befogta az enyémet.
- Akkor most már járunk?
- Nem!
- Miért nem?
- Mert nem! - Furakodtam ki a szorításából.
- Mi bajod van? Egyik pillanatban még szeretsz és smárolunk, a másikban meg le sem szarsz, és utálsz! Tisztára olyan vagy mint egy.....mint egy óriáskerék! Egyszer fent, egyszer lent! Nekem elegem van ezekből az érzelmi óriáskerékből! Csá! - Emelte fel a hangját, majd idegesen elment, és én is, csak én másik irányban, egyenesen az udvarra, persze Akitához.
- Dorcsy várj... - Hallottam meg Harry hangját.
- Hagyj békén! Gyűlöllek! - Kiabáltam el magam, de nem adta fel. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, de én felpattantam a lovamra, majd gyorsan elvágtáztam vele, persze a titkos helyemre.


Harry szemszöge:


Nem akartam megint hogy el mennyen. Sosem jó neki ha túlgondolja a dolgokat, mert akár rólam van szó, akár nem, mindig az a vége, hogy én egy seggfej vagyok. Szomorúan ballagtam vissza fel, ahol Stacy fogadott.
- Hol van Dorcsy? Simon megöl, ha nem találom meg!
- Minek? Élő adás csak szeptemberben lesz, és most még csak június van!
- Nem azért...Valami megbeszélés lesz, meg összeismerkedés.
- Nekünk mért nem szóltak?
- Mit tudom én! Na de hol van Dorcsy?
- Elment.
- Hova?
- Nem tudom! Akitára felült és elment valahova.
- Akkor keresd meg! - Emelte fel a hangját, majd elmentem keresgélni.


Dorothy szemszöge:


Már lassan 6 órája itt dekkolok. Semmi kedvem sem volt a világ dolgaihoz. Csak én, és a legjobb barátom, más néven Akita. Mindennél jobban szeretem őt....Nyugtató ez a kis hely...Fogalmam sincs, hogy honnan van itt víz, de nyugtat, és a legjobb...Itt nincs térerő!
- Szia...- Hallottam meg valaki hangját, majd egy plédet a hátamon. Harry hangja volt. Kificánkoltam a pléd alól, de ugyanúgy rám tette, és leült mellém.
- Dorcsy...Én sajnálom...Téged okoltalak, de ez nem igaz...Évekig nem is foglalkoztam veled, és mondhatni, hogy megcsaltalak többször is...
- Mondhatni? - Néztem rá.
- Tényleg sajnálom...
- Ez semmit sem ér... - Húzódtam kicsit távolabb tőle, majd levettem magamról a takarót, de követett, és ismét rám helyezte.
- Rendben...Mit szeretnél, mivel bizonyítsam? Fektesselek le? Valljam be az egész világnak? Hagyjam ott a 1D-t, és lépjek ki z X-faktorból? Bármit megteszek...
- Nem kell...Bár....Nem...Hagyjuk...- Pirultam és mosolyodtam el.
- Na mi tetszik innen? - Mosolyodott el kanosan, mire megforgattam a szemeimet, de jobban elpirultam. Felnevetett.
- Ajj! Hagyj már! - Nyomtam nevetve az arcába a kezem, hogy ne nézzen.
- Most ez mire jó?
- Hogy ne nézz!
- Miért ne?
- Mert csúnya vagyok!
- Nem igaz! Igen is nagyon gyönyörű vagy, akár hiszed, akár nem! Amúgy azt hittem egós vagy...
- Csak arra vagyok egós, amit csinálok, meg a szememre. A kinézetemet utálom... - Mondtam, mire lassan a kezemért nyúlt, és levette a szeméről.
- Miért nem akarsz velem járni..?
- Mert nem...Félek, hogy megint ez fog történni...
- Mármint a megcsalás, vagy az óriáskerék érzelem?
- Mind2...
- Mivel tudnám elérni, hogy belém szeress teljesen?
- Nem tudom...
- Gyere! - Kulcsolta össze a kezét az enyémmel, majd lassan sétálni kezdtünk, gondolom vissza a házba. Akita édesen kullogott utánunk, de párszor megpróbálta Harryt megcsípni, köztük most is.
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon szeretsz te engem... - Nézett Harry Akitára. Felnevettem.

*

- Harry! Most hova megyünk? - Kérdeztem. Egy sötét folyosón mentünk végig. A házban voltunk, de akkor sem tudtam.
- Csak gyere!
- De ho...va... - És ahogy ezt kimondtam egy szobába kötöttünk ki. Amúgy már sötét volt. A szobákat már csak a gondolom Harry által odatett gyertyák világították meg. Gondoltam mire készül. Onnan is, hogy egyből letámadta az ajkaimat, és heves csókolózásba kezdtünk. Egy pillanat alatt levette rólam a pólómat, és én is az övét. Kigombolta a nadrágját, majd lerugdosta magáról, majd az enyémmel is ezt tette. Gyengéden de türelmetlenül nekinyomott a falnak, majd a keze az eddigi helyéről (a fenekemről) lecsúszott a térdkalácsom mögé, és felhúzta a csípőjére, így az ölébe kerültem. A lábamat maga köré fonta, és ment velem az ágyhoz. Ott gyengéden leterített, ő felém fekvő támasz helyzetbe, közben egy pillanatra sem hagytuk el egymás ajkait, de akkor kaptam észbe. Az ajkaimat nagy nehezen leszedtem az övéről.
- Baj van? - Ráncolta a szemöldökét.
- Nem, csak...csak nem...
-...Nem szeretnéd?
- Nem...Már ennél jobban nem tudok beléd szeretni....Sajnálom...
- Akkor most szakítasz velem?
- Nem arra gondoltam.
- Akkor?
- Hogy én már pont szeretlek annyira, hogy nagyon, csak eddig még ezt nem tudtam. - Bújtam ki alóla.
- És akkor most el akarsz tényleg menni? - Kérdezte bunkón.
- Nem küldesz el? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Elküldeni?! Minek? - Emelte fel a hangját.
- Hát...Hogy így bekavartam... - Mondtam szerény hangon.
- Bocsi...Amúgy nem baj. Nekem is volt már olyan, hogy nem voltam tisztában az érzéseimmel. Na de akkor most komolyan...Lennél a barátnőm? - Mosolygott kérdően.
- Igen! Nagyon szívesen lennék a barátnőd! - Mosolyodtam el. Visszahúzott az ágyra, majd szorosan magához ölelt.
- Amúgy ki szobájában vagyunk? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Zaynébe! - Röhögte el magát, vele együtt én is.
- Nem akarunk átmenni a te, vagy az én szobámba? Csak hogy Zayn ne hogy már arról csináljon képet hogy majdnem pucéran fekszek rajtad...
- Arról csinálhat, nem bánnám! - Röhögte el magát, mire megforgattam a szemeimet. Felállt, vele én is, felkaptuk a ruhákat, majd felvett az ölébe, és mentünk át az ő szobájába. Jó meleg volt, mert amúgy fáztam.
- Alszol ma velem? - Indult egyenesen az ágyneműtartóhoz, miután letett, és mielőtt válaszolhattam volna kivett még egy párnát.
- Ezek szerint igen? - Nevettem el magam.
- Miért? Nem akarsz?
- De! - Mosolyodtam el, majd felvettem  nadrágomat. - Szerintem én otthagytam a pólómat....
- Menny át érte...
- ...Maradhat igazából! - Nevettem, majd lehuppantam az ágyra. Felnevetett.
- Lusta vagy. - Nevetett.
- Lehet...
- Itt a pólód, és legközelebb ne az én szobámba! - Jött be nevetve Zayn, majd az arcomra dobta a pólómat. Felnevettünk.


Pár óra beszélgetés, hol csókolózás után egymás karjaiban aludtunk el. Nem tudom eddig miért nem tudtam rájönni, hogy tényleg szeretem őt. Végre megint boldog voltam...